Interjúk

Interjúk

A Monacói Nagydíjról az Ultrabalatonra – interjú Szujó Zoltánnal

Két nap és indul az Ultrabalaton, melynek Csopaki szakaszát az ALL YOU CAN MOVE (AYCM) támogatja. A mezőny Balatonaligáról startol el, és a Balaton körbefutásával 220 km-es távot teljesít majd, megállás nélkül. A versenyen, az összetartás jegyében rengeteg vállalat csapatként képviselteti magát,  így az AYCM is kötelességének érezte az indulást, hiszen a munkavállalók mozgásáért dolgozik idestova 17 éve. Az AYCM csapatát erősíti az AYCM nagykövete, Szujó Zoli is, aki reményeink szerint a Forma1-es közvetítéseken megismert tempót és energiát helyezi majd az aszfaltra, semmilyen sebességhatárt nem tisztelve. Zolit felesége váltja majd, hiszen az AYCM az összetartó munkahelyi közösségen túl az aktív életmód melletti elkötelezettséget is szimbolizálja.

 

Az első szó, ami eszedbe jut, ha meghallod, hogy Ultrabalaton? Most!

Egy mosószer. De nem tudom miért. :) Félretéve a viccet, kemény lesz éjszaka meg hajnalban futni. Volt már szerencsém indulni egy 24 órás bicikliversenyen és azért őszintén szólva, hajnal 3-kor nem esik jól egyetlen sporttevékenység sem. Hál’ istennek nekem 5:40-kor lesz a második etapom az első pedig valamikor a későesti órákban, még szombaton. Azért kicsit összerezzenek, amikor meghallom ezt a kifejezést, hogy Ultrabalaton, de igyekszem készülni.

Hogyan?

Természetesen futással és cross traininggel is. Szerencsére azért az All You Can Move SportPass kitárja a lehetőségek kapuját, ami a sportot és a felkészülést illeti egy ilyen verseny előtt. Emellett a természetből is próbálok meríteni; Tegnap bicikliztem például egy hatalmasat az erdőben, amit eredetileg nem terveztem olyan hosszúra, mint amilyenre sikerült, de eltévedtem és nagyon rutintalanul még vizet sem vittem magammal. GPS-t sem, úgyhogy keringtem a Pilisben, míg végül ki nem találtam. Nagyon nagy élmény volt. Ezen kívül – pontosan 8 nappal az Ultrabalaton előtt – hivatalosan is megnyitottam magam számára a strandszezont a Balatonon, ugyanis Alsóbélatelepnél belegázoltam a jéghideg vízbe és úsztam egy kicsit.

Indultál valaha ilyen futóversenyen?

Igen, voltunk már egy pár rendezvényen. Még családdal is, egy-két kilométert futottunk közösen a gyerekekkel is. Nem vagyok azért teljesen tapasztalatlan ezen a téren. 5-10-15 km-es „próbálkozásaink” voltak már korábban. Indultunk az éjszakai futáson, Budapesten. Az például egy szenzációs élmény volt.

Gyerekkori futóversenyekről milyen emlékeid vannak?

A mezei futóversenyek nagyon megmaradtak. Az akkoriban nagy divat volt, főleg a Madarak és Fák Napján, tavasszal. Kizavartak minket a gátoldalba és lehetett futni a Körös parton, ami nem volt valami nagy élmény, de mindig szedtem a lábamat. Alapvetően nem szerettem annyira futni. Most, felnőtt fejjel kaptam rá.

Mit élvezel benne a legjobban?

Azt, hogy egyedül vagyok és ebben a monoton mozgásban nagyon el lehet lazulni, főleg fejben. Kitisztul az ember. Ez nagyon fontos, mert ömlik ránk a sok információ, amit szűrnünk kell, és folyamatosan fel kell dolgoznunk. Az, amikor az ember ezt ki tudja zárni maga a megnyugvás. Szerintem a futás egy relaxációs technika.  

Az All You Can Move csapatát fogod erősíteni hétvégén és a te helyzeted picit speciális, merthogy Forma-1 futam van…

Igen, mert az Ultrabalaton pont a Monacói Nagydíj hétvégéjére esik, ami logisztikailag picit megnehezíti majd a dolgomat, meg lehet, hogy a mikrofon mögött is, de igyekszem majd annyira sokat pihenni, amennyit csak tudok. A szombati időmérő edzés közvetítése után beugrom az autóba, lemegyek a Balatonra és lefutom az első, 8.3 kilométeres szakaszomat. Majd átmegyek a déli partra, közel a második etapomhoz, ami Balatonszéplaknál lesz, ott alszom, amennyit csak tudok, és aztán hajnalban lefutom a másik 8.3 kilométeres távot. Ha minden jól megy, a korareggeli órákban végzek, feljövök Budapestre és beülök kommentálni. Érdekes lesz, de várom már nagyon, és örülök, hogy egy olyan csapat tagjaként futhatok majd, amely maga a sport. :)

 

„Sokáig arról álmodoztam, hogy világhírű labdarúgó leszek” – interjú Kállay-Saunders Andrással

Amikor először meghallottam a Victory-t a rádióban, azonnal nyúltam a telefonért, hogy kiderítsem, ki énekli ezt az őrült jó számot. Biztos voltam benne, hogy egy újabb amerikai tehetség… Döbbenten láttam, hogy az énekes és a szerző is Kállay-Saunders András, akire az amerikai szó csak félig, a tehetség viszont annál inkább illik. Ért még pár meglepetés vele kapcsolatban: Többszörös év atlétája cím a középiskolában? Labdarúgó álmok? Nagyon szeretjük a sportolókat, de azért bevallom, örülök, hogy végül énekes-dalszerző lett. A KSB frontemberét egy kávé mellett faggattam a sportról, de természetesen nem maradhatott ki a zene és az Eurovíziós Dalfesztivál sem.

 

A jól bevált beszélgetésindító kérdésemmel kezdem. Mi jelent neked a sport?

Sokáig arról álmodoztam, hogy világhírű labdarúgó leszek. A legjobb gyerekkori barátokat is a sportnak köszönhetem. A fizikai erőnléten túl kitartást, küzdeni tudást és szorgalmat is tanít az embernek. Nekem nagyon fontos a sport és egészséges is mozogni. Ha fitt vagyok, jobban érzem magam a színpadon is és úgy általában az életben. Rendszeresen edzek, mert szeretem jól érezni magam a bőrömben.  

Ha jól tudom, az Egyesült Államokban nőttél fel. Sportoltál gyerekként?

Rengeteg sportágat űztem. A középiskolában többször elnyertem az év atlétája címet, mert kosárlabdáztam, fociztam, baseballoztam és futottam is, és mindben kiemelkedő volt a teljesítményem. A kedvencem egyértelműen a foci volt és nagyon jó is ment. Olyannyira, hogy ösztöndíjat kaptam az egyik legjobb egyetemre a labdarúgás által, de sajnos elrepedt a térdkalácsom. Másfél évvel a sérülés után tudtam csak újra játszani és már nem ment ugyanúgy. Folyamatos félelem volt bennem, hogy újra megsérülök. A térdemmel együtt kettérepedt a karrierem is.

Ha ennyire rajongsz a labdarúgásért, biztosan nagy futballdrukker is vagy…

Vicces, hogy fiatalabb koromban a zene mellett a labdarúgás volt az életem. Amíg a haverok bulizni jártak én csak gyakoroltam és gyakoroltam, de nézni egyáltalán nem szeretem. Egyrészt összeszorul a szívem, hogy én nem játszhatok olyan szinten, másrészt unalmasnak találom. Játszani sokkal jobb, mint nézni. :)

5-6 éve vagy Magyarországon. Hogyan alakult itthon az életmódod? Szoktál sportolni?

Egy héten ötször kondizom.

Ötször egy héten??

Igen. A legnehezebb egyébként a konditeremig eljutni, nem maga az edzés. Erősítés után szoktam futni, hogy meglegyen a kardió rész is. Ezen kívül, ha van időm, akkor összejövünk a barátokkal és focizunk a ligetben.

Feltételezem, a koncertek, fellépések miatt egész más életmódot élsz, mint egy átlagember és inkább az éjszaka a tiéd, mintsem a nappal. Hogy bírsz ilyen felborult bioritmussal edzeni?

Nagyon sokszor borzasztó nehéz rávenni magam. Mivel személyi edzővel edzek, hozzá is alkalmazkodnom kell. Volt olyan nemegyszer, hogy fellépés miatt hajnalban értem haza, 1-2 óra alvás után pedig mennem kellett edzeni. Kemény volt, de megcsináltam.

Mi motivál?

Nem akarok hatalmas karokat vagy ilyesmi, viccesen is mutatnék a színpadon. Egészséges és fitt szeretnék lenni, ez motivál.

Milyen különbségeket látsz a szabadidősport terén Magyarország és az Egyesült Államok között?

Amerikában sokkal nagyobb figyelmet kap a szabadidősport. Én New York, Bronx negyedében nőttem fel és ott rengeteg létesítmény van, ahol amatőr csapatok játszanak. A baseballtól kezdve a görhokiig szinte mindent megtalálsz, és nagyon sokan szerepelnek amatőr bajnokságokban. Magyarországon nem nagyon látok olyan pályákat, amelyek szabadidősportra lennének fenntartva. Az amerikaiak nagyon sport centrikusak.

Ezt azért nem nagyon gondolná az ember. Már csak azért sem, mert sokat hallani, hogy az élen járnak, ami az elhízást illeti…

Igen, ezt sokszor mondják, de ha itt kimegyek a strandra, ugyanazt látom. :)

Te milyen alkat vagy? Oda kell figyelned a kalóriákra?

Nem vagyok hízékony, de oda kell figyelnem, ha szálkás szeretnék maradni. Imádok enni sajnos és főleg olyan dolgokat, amiket nem szabad. Úgy tartom az egyensúlyt, hogy egy héten egyszer van egy „bűnöző” napom – ez általában hétvégére esik – amikor aztán össze-vissza eszek mindent, addig, amíg szét nem durranok.

Két éve te képviselted Magyarországot az Eurovízión és idén is elindultál a Dalban, sokan esélyesnek is tartották a dalodat a végső győzelemre. Milyen érzések vannak benned ezzel kapcsolatban?

A Dal sok pozitívumot hozott nekünk. Ami a legfontosabb, hogy megismerte a közönség a Kállay Saunders Bandet, mert eddig csak Kállay-Saunders Andrásként ismertek. Nőtt a rajongótábor is, úgyhogy nem panaszkodhatunk. Nagyon szurkolok Freddie-nek és remélem, hogy sikeres lesz Stockholmban. Én már jeleztem, hogy addig fogok indulni, amíg meg nem nyerem az Eurovíziós Dalfesztivált. :)

Mi lehet a recept szerinted?

Nem tudom, hogy min múlik. Azok a dalok, amik nekem tetszenek, mindig valahol a végén vannak. Most is néztem, hogy kik a favoritok és egyáltalán nem tetszenek. Az Alfréd dala és a francia dal az egyedüli, amit hallgatnék. Ha csak a dal számítana, akkor most Alfrédnak kellene nyernie.

Ha már a zenénél tartunk; én úgy érzem, hogy bár picit talán távol áll az a stílus a magyar közönségtől, amit képviselsz és többnyire angol dalokat írsz, egész jól elfogadtak és szeretnek, követnek téged.

Igen, jobb a helyzet, mint kezdetben, bár még mindig küzdök azzal, hogy a „tehetségkutatós” bélyeget levakarjam magamról. Ami a stílust illeti; a dalaim többnyire az RN’B és a rock keverékei és még mindig azt tapasztalom, hogy elég, ha a szomszédos országokba megyek – nem is kell elmennem Amerikáig – valahogy nyitottabbak a zenénkre az emberek, máshogy hallgatnak minket és értékelik, amit csinálunk. Az még egyelőre rejtély, hogy miért. Hál’ istennek azért kapunk rengeteg pozitív visszajelzést itthonról is. Május 14-én a Jazzy Pubban koncertezünk egyébként, szeretettel várunk mindenkit.

 

„Ha kell, meghalok a színpadon”– interjú Freddie-vel

Az elkövetkező két hét egész biztosan róla fog szólni és hisszük, hogy nem csak Magyarország, de egész Európa is az ő dalától lesz majd hangos. Nagy verseny ez, ő pedig – mint kiderült – igazi versenyszellem. A dallamok előtt sokáig a labdát favorizálta és a testedzést énekesként is, a mai napig fontosnak tartja. Vajon hogy áll most a sporttal és hogyan készült az Eurovíziós Dalfesztiválra? A hazai popzene egyik legkülönlegesebb hangjával, Fehérvári Gábor Alfréddal, azaz Freddie-vel beszélgettünk.

         

Nagyon fontos megmérettetés előtt állsz, nagy mérkőzés ez. Hogy állsz a versenyzéssel? Sportoltál valaha komolyabban?

Fociztam és kosárlabdáztam is. Az emberben mindig van egy vágy, hogy ne csak szerepeljen, hanem jól szerepeljen. Ez bennem is bennem van, de egy kicsit más jellegű verseny a mostani. Bár ahhoz hasonlítottam ezt a szituációt, mintha a magyar válogatottban szerepelnék, itt viszont nem csak arról van szó, hogy én és az egész csapat hogyan készültünk fel. Az, hogy ki tud sikeres lenni az Eurovíziós Dalfesztiválon egy iszonyatosan komplex kérdés. A zene nagyon szerteágazó. Ahány ország annyi féle tradíció vagy stílusirányzat, ami meghatározó lehet. 43 ország zenei ízlésébe beletalálni lehetetlen. Abban bízom, hogy a lehető legtöbb országot megérinti a dalszöveg, a dallamvilág és ez által szépen gyűlnek majd a pontok. Tehát a sikernek körül-belül a fele múlik rajtam. Én minden tőlem telhetőt meg fogok tenni. Azért megyek, hogy a piros-fehér-zöld színt a lehető legmagasabb színvonalon képviseljem Stockholmban. A sportolók azt szokták mondani, hogy ha kell, meghalok a pályán. Én azt mondom, ha kell, meghalok színpadon.

Említetted, hogy fociztál és kosárlabdáztál…

Mindkettőt nagyon szeretem. A foci családi vonás. A nagypapám után nagyon meghatározó sport volt számomra. (Nagyapja, Fehérvári Alfréd, egykori győri kiválóság - a szerk.) Aztán valahogy beleszerettem a kosárlabdába is. Az is nagyon sokáig sokkal több volt, mint hobbi. Viszont nagyon érdekes, ahogy az élet sodorja az embert… Eleinte nem vettem róla tudomást, de a sorozatos sérülések egyre komolyabbá váltak, végül pedig pontot kellett tennem a végére. A mai napig rettenetesen hiányzik. Sajnos dinamikus sportokat már nem űzhetek.

Gondolom, nagy felkészülést igényel az Eurovízió, ami az éneklést illeti, de lelkileg, sőt fizikailag is készülsz minden bizonnyal. Hogyan tartod magad formában?

Hál’ istennek nagyon sok koncertünk van. Gyakorlatilag ebből táplálkozom. Rengeteg energiát kapok a közönségtől. Idő hiányában edzeni most nincs lehetőségem sajnos, de volt ez már rosszabb is, meg lesz ez még másképp is. Nagyon várom, hogy a napirendembe visszailleszthessem az edzést, mint programot, mert nagyon hiányzik. Amit csinálok, azt mindig szeretem jól csinálni. Ha lenne is időm elmenni edzeni, nem tudnám mellé emelni a helyes és rendszeres táplálkozást, hiszen sokszor városról városra járunk és játszunk több helyen, akár egy napon belül. Nem igazán tudok úgy táplálkozni, ahogy szeretnék, pedig egyébként odafigyelek az étkezésre. Ha ilyen körülmények között nekiállnék aktívan edzeni, valószínűleg csak kizsigerelném magam. Amint lesz időm, az edzőteremig meg sem állok.

Király Viktor azt mondta, hogy ő minden koncert előtt elmegy vagy edzeni, vagy futni, mert jó hatással van az éneklésre. Te hogy látod ezt?

Abszolút. Mondjuk erre még így nem gondoltam, de teljesen helytálló. Nyilván a megnövekedett oxigén igény miatt a tüdő tágul. Az még nem jutott eszembe, hogy fussak koncert előtt, de egészen biztos, hogy ha egy énekesnek rendben van a fizikuma – itt elsősorban a törzsizmokra gondolok – az rengeteget számít. Mivel éneklés közben nem a tüdő felső részébe vesszük a levegőt, hanem a rekeszeket használjuk, a törzsizomnak és a hasfalnak nagyon erősnek kell lennie. Hogyha ez rendben van, akkor sokkal jobban tudjuk kontrollálni a levegő áramlását éneklés közben. Ezek leginkább a kitartott hangoknál jelentősek. Nem mindegy, hogy ki meddig tudja tartani vagy, hogy tudja-e tartani egyáltalán.

Amint az hallhattuk, nálad ezzel nincs gond, úgyhogy akkor gondolom, erős a törzsizmod.

Hál’ istennek megvan a technika, de igenis fontos, hogy a test karban legyen tartva. Remélem a törzsizmom Stockholmban sem hagy cserben.

 

Tűsarok vagy sportcipő? – interjú Orosz Barbarával

Sosem bánta, hogy különcnek tartják. Kitartott amellett, aki ő valójában, és az évek őt igazolták. Ő az. A kihalófélben lévő, klasszikus nő. Egy olyan leányzó, aki büszkén vállalja nőiességét és nyíltan küzd a nők elférfiasodása ellen. Egyre nagyobb sikerrel vezeti, szerkeszti, menedzseli a Tűsarok című női magazinműsort a TV2-n, amely 4 évvel ezelőtt az ő ötlete alapján indult el, és amely nem titkoltan az igényes nőknek, az igényes nőkért készül. Ezek után sok mindent gondolnánk róla, de azt biztosan nem, hogy komoly tapasztalattal rendelkezik, ami a sportot illeti. Hogy is van ez? Tűsarok vagy sportcipő? Orosz Barbarával beszélgettünk.  

 

Mindenkinek mást jelent a sport. Te miért sportolsz?

Azért, hogy jól érezzem magam a bőrömben. Amikor belenézek a tükörbe, szeretem, ha tetszik a testem. Azért sportolok és azért választottam a pilates-t állandó sportként – és emellett persze rengeteg más sportot is űzök – mert abban találtam meg a test és a lélek harmóniáját. 2 naponta pilates-ezem. Abban tudok úgy kiteljesedni, hogy azt érzem, nem csak a testemnek adom meg azt, amire vágyik, de a lelkemnek is.

Gyerekkordban sportoltál valamit?

Én egy gyönyörű helyen, Cserépfaluban születtem, a Bükk lábánál. Az egész családom nagyon aktív életet élt mindig is. Rengeteget sétáltunk. A szüleim nagyon támogattak, hogy mindenféle sportágban kipróbáljam magam. Ha majd egyszer gyerekem lesz, én is szeretnék megadni neki minden lehetőséget, hogy kipróbálhassa magát és megtalálja a hozzá közelálló mozgásformákat. Én három évesen tanultam meg úszni. Négy évesen korcsolyázni, öt évesen pedig karatézni is jártam. Utóbbinál megkérték a szüleimet, hogy válasszanak más sportágat, mert egy picit hiperaktív, agresszív kislány voltam és szerettem bomlasztani a rendet a teremben. Általános iskolában kezdtem el síelni. Számomra mindig nagyon fontos volt a sport és az is, hogy hogy kivitelezem. Mindig a legjobb akarok lenni abban, amibe belekezdek. Amikor például síelek, van bennem egy fanatikus lendület. Én akarok lenni a leggyorsabb és a legszebben síelő egyszerre. (nevet) Nem szeretem a kompromisszumokat és a sport szerintem bőven nem a kompromisszumokról szól.

Gondoltál arra valaha, hogy élsportoló légy?

Sokan szerintem nem feltételezik rólam, mert egy nőies vonalat képviselek, de nagyon jó a mozgáskoordinációm. Nagyon gyorsan el tudok sajátítani különböző mozgásformákat. Mindenben stabilan jó voltam, így például lövészetben vagy lovaglásban is, és nem igazán volt olyan sportág, amiben kiemelkedően jó lettem volna.

Lövészet? Lovaglás? Most megleptél. 

A lovaglás 13 éves koromban jött az életembe. Egerben volt egy lovas tanya és folyamatosan rágtam édesapám fülét, hogy vigyen el lovagolni. Mint mindenre, erre is adtak lehetőséget. A lövészettel célom volt. Borzasztó csapongó lány vagyok és egyszer olvastam valahol, hogy a lövészet elképesztően jó koncentráció fejlesztő sportág, ezért elmentem lőni. Színésznőként diplomáztam és az iskolaéveim alatt nagyon aktívan lovagoltam, ekkor jött ez is. Úgy gondoltam, ha valaki színésznő szeretne lenni, akkor nem engedheti meg magának, hogy ne tudjon hirtelen megfelelni, ha kap egy szerepet. Úgy voltam vele, hogy ne akkor kezdjek el lőni tanulni, amikor megkapom egy krimi főszerepét. Döbbenetes volt az első eredmény egyébként. A lövészmester nem értette, mert akár forgótáras revolverrel, akár vadászpuskával lőttem, nagyon jól ment. Ez a jó a sportban. Rengeteg pozitív energiát kapok általa és mint mindenben, ebben is a sikert keresem, mivel én egy borzasztó sikerorientált lány vagyok. Nagyon fontos nekem, hogy amit csinálok, abban jó legyek.

Lehet, hogy előző életedben Bond-lány voltál?

Simán. Magamat ismerve abszolút elképzelhető, de inkább maga James Bond. (nevet)

Az a nőies vonal, amit te képviselsz – szerintem hívhatjuk nyugodtan Orosz Barbara jelenségnek – hogyan fér össze a sporttal? Engem tényleg meglepett, hogy ennyi mindent kipróbáltál és ilyen aktív vagy.

Szerintem minden sportágat lehet stílusosan űzni. Fontos, hogy jó minőségű kellékeket vásárolj az aktuális mozgásforma elsajátításához, gyakorlásához. A szuper futócipő, a jó síléc például lényeges dolgok. Az, hogy mondjuk a sínadrágom és a dzsekim ma már lehet elképesztően szexis és trendi is, egy jó dolog. Minden sportágnál meg tudom találni a kiegészítőkben azt a stílust, ami hozzám közel áll.

A sportba is igyekszel stílust vinni magyarul.

Persze. Szerintem lényeges, hogy jól érezd magad sportolás közben. Volt egy időszak, amikor sokat jártam edzőterembe. Engem soha nem láthattak kinyúlt pólóban edzeni. Mindenki máshogy szeret sportolni, de szerintem, ha magadra nézel egy kinyúlt pólóban, nem biztos, hogy azt fogod érezni, hogy megtettél mindent azon az edzésen. Szerintem fontos, hogy az ember kívül-belül rendben legyen.

Emlékszem, hogy te régebben rendszeresen futottál éjszaka. Ez honnan jött?

A futás az édesapámtól.16 éves koromtól 34 éves koromig rendszeresen futottam. Amikor színésznőként dolgoztam, három színházban játszottam egyszerre. A Vígszínházban, a Nemzeti Színházban és a Győri Nemzeti Színházban. Az életem többnyire a próbákról és az előadásokról szólt, így futni csak éjszaka volt időm. Azért hagytam abba, mert szenvedélyesen szeretem a tűsarkú cipőket és egy ponton túl döntened kell, hogy tűsarkú vagy futás. A kettő együtt nagyon megviseli a térdízületet. El is kezdett fájni a térdem. Emellett a futástól elkezdtem izmosodni és nekem sokkal jobban tetszik, ha szálkás vagyok. Szerintem sokkal csinosabb vagyok mióta pilates-ezem.

Hogy iktatod be az életedbe a sportot?

Mindig reggel pilates-ezem, közvetlenül felkelés után. Egyszer elmentem egy pilates oktatóhoz, aki megtanította, hogy hogyan végezzem helyesen a gyakorlatokat. Ezután vásároltam vagy öt DVD-t és a legjobb DVD-re tornázom.

Sok ember nagyon nehezen veszi rá magát, hogy otthon tornázzon. Nálad ezek szerint ezzel nincs probléma.

A mai életembe egyszerűen nem férne bele, hogy elmenjek bikram jógázni például. Egy időben bikram jógáztam. Másfél órás foglalkozás után még plusz másfél óra volt mire lezuhanyoztam, hajat mostam, elkészültem. Nem tudok ennyi időt sportra szánni. A pilates nekem megad mindent és nem vesz el sok időt. Az pedig egy fontos plusz, hogy kíméletesen tart formában.

Te nagyon otthon vagy a trendekben. Hogy látod, mi most a divat mozgás és életmód terén?

Én úgy látom, hogy azok a mozgásformák vannak feljövőben, amik segítenek befelé is figyelni és egy picit segítenek lassítani. Olyan szinten pörgős életet élünk manapság, tele stresszel, hogy ez szükséges is. És persze ott van a futás, mint a legegyszerűbb mozgásforma. Azt is rengetegen űzik.

Ha már a stresszt említetted; szerinted tényleg stresszűző a sport?

Mindenképpen. Nekem nagyon pörgős az életem. Ha nem mozognék, nem is tudom, hogy élném túl. Szerintem stressz ellen a sport a legjobb fegyver. Már az is rengeteget számít, ha valaki sétál. Ha adhatok egy jó tanácsot; akinek tényleg nagyon kevés ideje van sportolni, az sétáljon. Én kilométereket tudok sétálni. Ha két tárgyalás között van egy fél órám, akkor semmiképp sem vágom magam taxiba, hanem inkább elsétálok a találkozó helyszínére. Természetesen tűsarkúban.

 

„Tenisszel csalom az autósportot” – interjú Czollner Gyulával

A hangja éveken át kapcsolódott a felbőgő motorokhoz, a száguldó cirkuszhoz. Sokan csak Palik László „Gyulája”ként ismerik. Több éven keresztül volt felelős szerkesztője és kommentátora a Forma-1-nek, sok izgalmas pillanattal gazdagítva így a technikai sportok szerelmeseit. De vajon mi van az autósporton túl? Az RTL Klub egykori Forma-1-es hangjával beszélgettünk. 

 

Mit jelent számodra a sport?

Nekem a sport, pihenést, szórakozást és aktivitást jelent. Mindig központi szerepet töltött be az életemben, pedig nem egy sport centrikus családból jövök. Édesanyám újságíró, édesapám mérnök volt. Az édesapámnak volt kötődése a sporthoz, ha itt most az autósportot sportnak vesszük. Egyrészt fiatalon versenyzett, majd nagyon sokáig dolgozott a Magyar Nemzeti Autósport Szövetségben, másrészt sportfelügyelő volt a Forma-1-ben is. Gyermekkoromban nagyon sok autóversenyre vitt el magával. Négy évesen voltam először rally versenyen. A technikai sportokon kívül viszont tényleg nem volt semmi kapocs, én mégis kisgyermekként is állandóan sportot néztem a TV-ben. A gyerekszobában úgy gombfociztam, hogy közvetítettem közben. Ezért is határoztam úgy, hogy sportriporter leszek. Valószínűleg születésemkor belém szállt a sportszeretet.

Mi a helyzet az aktív sporttal? Nem akartál soha profi sportoló lenni?

A szüleim soha nem gondoltak arra, hogy profi sportoló legyek, így ezt a támogatást otthonról nem kaptam meg.

Ha rajtad múlt volna, mit választasz?

Teniszt. Egyértelmű. Tenisz vagy autóversenyzés. Ez a két szerelem. Gyerekként érdekes, a szüleim vittek le a Spartacusba teniszezni, de a tanulás a mi családunkban mindig fontosabb volt. Mindig az volt az elsőszámú direktíva, hogy diplomát kell szereznem, így csak annyi volt engedve, amennyi a tanulás mellett elfért. Sajnálom picit, hogy a teniszre nem feküdtem jobban rá, bár nem tudom, volt-e tehetségem hozzá. Az autóversenyzés sem úgy jött, hogy ők támogatták. A TV-s pályafutásom hozta ez a lehetőséget. Egyébként nem tudom, hogy gyermekkoromban miért teniszezni vittek el. Ezt lehet, hogy majd megkérdezem az anyukámtól. A tenisz egyébként mai napig a titkos szerelmem. Azt is mondhatnám, hogy tenisszel csalom az autósportot. (nevet)

Hogyan változott a sport helye az életedben?

Amikor én először igazán sportolni akartam akkor az motivált, hogy erősebb legyek. Nagyon vézna gyerek voltam és idegesített, hogy nem vagyok elég izmos. Már tornaórákon ki szokott derülni, hogy gyenge vagy, amikor alig bírsz felmászni a kötélen… Labdajátékokban mindig ügyes voltam, de amikor erőgyakorlatokról volt szó, mindig nulla és ez zavart. Tizennégy voltam, amikor lementem az Építőkbe kajakozni, mert az egyik nyáron megláttam a szomszéd srácot Balaton Zamárdin és nem hittem a szememnek. Úgy megizmosodott az előző nyárhoz képest, hogy alig ismertem rá. Kajakozni járt. Így jött a kajak. Az izmos kajakos fiúkat látván picit megrémültem azért, amikor odamerészkedtem az egyesület közelébe. Három órán át győzködtem magam, hogy bemenjek. Biztos voltam benne, hogy elzavarnak majd. Szerencsémre azonban egy nagyon jó edzőhöz kerültem. Almási Nándornak hívták. A legrendesebb edző, akit valaha láttam. Ez a két és fél év volt talán a legkomolyabb, sportteljesítmény tekintetében. Rendkívül erős edzéseink voltak. Két szigetkör után 2000m gyorsúszás és hasonlók. Nagyon jó alapot adott az az időszak, és ami a legfontosabb, hogy elértem a célomat, lett izom a testemen. (nevet) Ha lesz gyermekem, biztosan hajtani fogom, hogy sportoljon valamit. Nándi külföldön kapott megbízatást és az új edző, aki jött, nem fogadta el, ha nem jelentünk meg mind a hat edzésen. Én a tanulás miatt ennyit nem engedhettem meg magamnak. Ez egyébként rávilágít arra, hogy mennyire fontos az, hogy az ember milyen edzőhöz kerül. Ha van egy jó edződ, akkor megkockáztatom, hogy még egy olyan sportágat is meg tudsz szeretni, és jó tudsz benne lenni, amit esetleg nem igazán érzel a tiédnek.

Hogyan tudtad kamatoztatni ezt később?

Egyszerűen olyan jó vázat adott az az időszak, hogy bármilyen sportágban megálltam volna a helyem, ha a tanulás „nem fog vissza”. Gimi után elmentem még kosarazni két-három évig. Talán még azt csináltam komolyabban. Azután viszont jött a főiskola, később a munka és a sport már csak hobbi szinten ment. Ezen a szinten pedig mi az első? Naná, hogy a gyúrás. Szerintem a dolgozó férfiak nyolcvan százaléka a gyúrást választja sport gyanánt. Ez a mai napig megmaradt egyébként. Szeretek konditerembe járni. Közel három éven át, heti négyszer edzettem személyi edzővel. Na, az még egy kemény időszak volt és nagyon meg is látszott rajtam.

Akkor a konditerem jelenleg ki is meríti az aktív sport fogalmát nálad?

Nem. Sőt, ma már szívesebben futok vagy teniszezek, mert a tenisz szeretete egyébként a mai napig megmaradt. Minden héten van egy fix páros meccsem és ezen kívül is szoktam játszani. A tenisz az, amire nem tudok nemet mondani. Ezen kívül még futni szoktam rendszeresen. A Margit-szigethez annyira hozzászoktam a kajakos évek alatt, hogy szinte minden fűszálat ismerek. Pontosan tudom, hogy mikor vagyok jobb, mikor kevésbé jó erőállapotban, mivel ott mindig időre futottunk. Ma már heti kétszer megyek csak fitneszterembe és elégnek is érzem.

Mi a fontos neked egy edzőteremben? Mi alapján választasz?

Szerintem nagyon színvonalas termek vannak már Magyarországon. Nem hiszem, hogy e tekintetben le lennénk maradva. Azok a gyakorlatok, amiket én végzek egyébként nagyon egyszerűek, mindegy hogy profi teremben csinálod-e vagy sem. Engem annyira nem is vonzanak ezek az ultramodern gépek. Nekem inkább a hangulat a fontos.

Szerinted mi a trend ma Magyarországon, sport terén?

Szerintem a futás nagyon népszerű. Néha megdöbbenek, hogy mennyien futnak a szigeten például. A futóversenyeken állandó rekordnevezés van. Tényleg fantasztikus a hangulat, amikor ennyi ember egyszerre fut a városban. Én is elindultam tavaly életem első fél maratoniján, Siófokon. A futás mostanság nagyon nagy divat. Különösen a csoportos futás egyre népszerűbb.

Mi motivál téged?

Hál’ istennek már nem érzem a teljesítménykényszert. Bár ha futok, azért rá-rá pillantok az órára. A bicepszemet viszont nem méregetem a tükörben. Az érzés miatt sportolok. A fél maratonin elkövettem azt a hibát, hogy a fejembe vettem, hogy 1:45-ön belül lefutom a távot, ami akkor nem teljesült, de nem sokkal voltam kívül a „szintidőn”. A lábam viszont két hónapig fájt. Na, akkor rájöttem, hogy nem vagyok már húsz éves. Be kell látni és kell hozzá, egy adag önismeret, hogy egy kor fölött már nem bír annyit a tested. Nem szabad túlhajtani, mert az sem egészséges. Ha figyelsz, jelez, hogy mi esik jól és mi nem. Ha érzed, hogy már sok, akkor visszább kell venni. Nincs értelme megszakadni. Mindenféle szerekkel mesterségesen „megtámogatni” a teljesítményt pláne nem a jó irány.

Milyen kapcsolat van szerinted az egészség és a sport között?

Ahogy az előbb is mondtam, akkor sportolsz egészségesen, ha figyelsz, érzed, hogy a tested mit kíván. Figyelembe kell venni, hogy az ember öregszik, a teste átalakul, és eszerint kell alakítani a terhelést. Meg kell érteni, hogy mindenkinek más a felépítése. Én világ életemben azért küzdöttem, hogy izmos legyek, aztán egy idő után rájöttem, hogy az embernek van egy alap testalkata. Nekem például alapvetően keskeny a vállam, tehát beszedhetem a világ összes szteroidját, ahogy abbahagyom, össze fog esni a testem és újra keskeny lesz a vállam. Az alapformádat, amit a génjeidben hordozol, nem tudod megerőszakolni. Ezt el kell tudni fogadni és így edzeni, lehetőleg azért elsősorban, mert egy jóleső érzés. Nekem a sport mindig egy belső késztetés volt inkább.

Te hogy látod a stressz és a sport kapcsolatát?

A sport egész biztosan a leghatékonyabb stressz oldó módszer. Bár attól is függ, hogy milyen mozgásformát választasz. Én, ha például ki akarok teljesen kapcsolni, akkor a teniszt választom. Futás közben szoktam agyalni, és nekem a konditerem is kevés ahhoz, hogy kikapcsoljak. Az autóversenyzés kikapcsol, bár ott meg egyik stresszből lépsz át a másikba. Ha van alattad egy háromszáz lóerős versenyautó, vannak még körülötted tizenhatan és ott a balesetveszély, az nem feltétlenül a meditációs állapot…

 

 

„Az éneklésre is kimondottan jó hatással van a sport” – interjú Király Viktorral

Tavaly ősszel nem csak Magyarország, de az egész Egyesült Államok tőle volt hangos. Magyarként érte el azt, ami csak kevés amerikai tehetségnek sikerül, bekerült az amerikai The Voice döntőjébe. Az év hangját most egy egész más oldaláról ismertük meg. Kiderült, hogy 8 évig úszott, szívesen bokszol és imád enni. A csillogó szemű giga hanggal, Király Viktorral beszélgettünk. 

 

Mit jelent számodra a sport?

Mivel én Amerikában nőttem fel, a sport szerves része volt a gyermekkoromnak, kötelező volt. Magyarországon azt tapasztaltam, hogy mivel nem annyira erős az iskolai testnevelési rendszer, mindenki saját akaratából elmegy suli után még egy egyesületbe és ott is sportol. Nekem kötelező volt az iskolában sportágat választani. Egy-két sportág meg is tetszett. Nagyon sokáig futottam, hosszútávfutó voltam és úsztam 8 éven keresztül. Inkább az egyéni sportokat szerettem, a csapatsportokat kevésbé. Viszont megmondom őszintén, mivel kötelező volt, soha nem volt a szívem csücske. A mai napig kötelezőnek érzem. Most is csak azért megyek sportolni, mert ha nem mennék, elhíznék. Ha megtehetném, nem mennék.(nevet)

Említetted, hogy futottál és úsztál az iskolában. Az évek során hogyan változtak a sportolási szokásaid?

Annyiban változott talán, hogy a futás és én egész jóban lettünk. De azt én például inkább nyári sportnak tekintem. Télen, egy futógépen futni, na, annál unalmasabb dolog nincs. De csinálom ettől függetlenül télen is, ha nem is minden nap.

Miért nem mész ki a szabadba?

Télen nem tudok kint futni, mert vigyázni kell a hangomra és a túl sok hideglevegő nem tesz jót a hangszálaknak. Nyáron viszont már magától jön. Ha sokáig nem futok, nem megyek ki a Margit-szigetre például, akkor bűntudatom van, rosszul érzem magam, úgyhogy próbálom mindig beiktatni.

Rendszeresen mozogsz?

Nyáron majdnem minden nap a Margit-szigeten vagyok. Amikor jobban érzem magam, akkor lefutok két szigetkört, elég jó tempóban. Ha nem, akkor csak egyet szoktam. Abszolút a kedvem határozza meg. Nincsenek hatalmas elvárásaim magammal szemben, hogy meg kéne dönteni az előző napi időt és hasonlók. Amikor úgy érzem, akkor lefutom 22 perc alatt, de van olyan is, hogy csak 32 alatt megy.

A futáson kívül, mit szoktál még csinálni? Láttam, hogy Amerikában rendszeresen jártál azért konditerembe.

Igen, Los Angelesben is jártam, de itt is járok edzőterembe.(Lányok figyelem! /a szerk./) A Kolosy téri Arnold Gymbe járok és körül belül 1éve elkezdtem járni bokszedzésre is. Na, talán a boksz az, amit tényleg szeretek csinálni. Amikor lemegyek, jól érzem magam és várom a következő edzést.

Ez rendes boksz? Tehát ezt úgy kell érteni, hogy edzővel?

Voltam New Yorkban ezen a fitnesz változaton is, az a neve, hogy shadow box, ami egyébként borzasztó nehéz és nagyon jól megmozgatja az embert, de én, amire itt járok az hagyományos bokszedzés. Tolnai Dávid az edzőm, magánórákat és kiscsoportos foglalkozásokat is tart, hozzá járok.

A Voiceban láthattunk a szorítóban Cassandrával, de azt kevesen gondolták volna szerintem, hogy rendszeresen felveszed a kesztyűt. Honnan jött ez?

Dávidot ismerem, mindig is boksszal foglalkozott, nagy harcos. Mindig mondta nekem, hogy „jaj Vik, gyere már el bokszolni, nem kell félni, nem fognak csak azért megütni, mert ismert vagy”, mert ha csak úgy lemennék egy bokszterembe, valószínűleg az első edzésen mindenki szétverne, ahhoz meg nincs túl sok kedvem. Dávid megnyugtatott, úgyhogy lementem, aztán az első edzésen már jöttek is a pofonok. A viccet félretéve jó volt, vigyáz rám, és a többiek is nagyon jó fejek.

De miért a boksz? Így tudod levezetni a stresszt?

Egyrészt stressz ölőnek nagyon jó, másrészt soha nem gondoltam volna, hogy képes vagyok rá és mindenképp ki akartam próbálni.

Az már a beszélgetés elején kiderült, hogy azért nem a szíved csücske a sport. Hogyan motiválod magad?

Belenézek a tükörbe, és ha azt látom, hogy ez így nem jó, akkor nincs mese, elmegyek mozogni. Nem tudom miért, de így nőttünk fel. A családunk nem túl sport centrikus. A mi életünk a zenéről szól. Sosem nézek például meccset, az NFL Super Bowlt is csak a félidei show miatt nézem. Apukám is ilyen. Minden reggel eljár úszni, de nem azért, mert annyira sportolni akar, hanem azért hogy dumálgasson a haverokkal a jakuzziban. Mi ilyenek vagyunk. Elismerem a sportot, elismerem a sportolókat, de nem töröm össze magam, hogy lássak például egy focimeccset. Az én életem nem erről szól.

Hogy látod, növekvő tendenciát mutat a szabadidősport itthon?

Abszolút divat lett sportolni. A margitszigeti futás például a legnagyobb instagram divat. Szelfiznek, hogy „10km, megcsináltam” és hasonlók. De ez egy jó divat. Legalább egészségesebben élnek az emberek. Szerintem Budapest kezd arra a szintre jutni, mint például New York. A new yorkiak borzasztó mód sport centrikusak. Mindenki sportol.

Mi alapján választasz edzőtermet? Mi a fontos neked?

Szinte majdnem minden edzőtermet kipróbáltam Budapesten. Egyrészt kíváncsi voltam, másrészt sokszor ajánlottak fel szponzorációt. Én a pici, otthonos, családias hangulatú kondi termeket kedvelem, ahol mindenkit ismersz. Nagyon fontos a légkör. Van egy személyi edzőm, imád engem és én is imádom őt, de szerintem én vagyok a legrosszabb kliense. Néha csak azért megyek, hogy dumáljunk. Mindig mondja, hogy nem az a lényeg, hogy hányszor jössz, mert egyébként négyszer-ötször lejárok egy héten, hanem hogy mit eszel utána. Mert enni viszont imádok. Így tartom magam egyensúlyban. Eszem, amit akarok, viszont szinte minden nap mozgok.

Télen hogyan tartod magad formában?

Ilyenkor mindent bent csinálok. Edzőterembe járok, és a boksz is teremben van. Megmondom őszintén, nem szeretem a telet. Imádom azt, amikor kisüt a nap és van lehetőség a szabadban mozogni. Sőt, szóba jött, hogy nyáron kint tartsuk például a bokszedzést is.

Hogyan tudod összeegyeztetni a sportot a munkával? Gondolom, neked folyamatosan változik a programod.

Ezért lett a futás a közeli barátom, mert ha jó az idő azt bármikor, terem nélkül is meg tudom oldani. Los Angelesben például, amikor versenyben voltam, nem jártam sokat edzőterembe, viszont minden nap futottam. Csináltam az utcán egy pár fekvőtámaszt és meg is volt a napi mozgás. Főleg ott, a negyven fokban a futás bőven elég. Az összes zsír lemegy rólad. Egyébként az éneklésre is kimondottan jó hatással van a sport. Hozzászoktam, hogy fellépés előtt elmegyek egyet futni vagy edzeni, mert kitágítja a tüdőmet és jobban veszem a levegőt. Edzés után kitágult tüdővel skálázok, így sokkal jobban megy az éneklés a koncerten.

 

Kifogások nélkül – Interjú Brassay Rékával

réka

Munka, család, sport – e között a három dolog között nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt a mindennapok során. Brassay Réka különleges nő: kétgyermekes családanya, dolgozó nő, rendkívül sikeres sportoló, aki rendre nyeri a különböző versenyeket. Réka rengeteg energiát fektet abba, hogy a szülői teendők és egyéb kötelességek mellett elegendő ideje jusson az edzésekre, melyeket hol segítséggel, hol egymaga végez. Beszélgetésünk során futásról, amatőr és profi sportról, időbeosztásról, lehetőségekről mesélt nekünk.

 

Mikor kezdted a versenysportot?

Kisgyerekként nagyon sérülékeny voltam, nem tudtam sok versenyen elindulni, vagy ha mégis, akkor sem értem el kimagasló eredményt. 1986-ban kerültem a mai Veszprémi Egyetemi és Diák Atlétikai Klub elődjéhez, a Veszprémi Sport Egyesülethez, két évre rá lettem hivatalosan is tagja, 17-18 éves voltam, mikor elkezdtek jönni az első igazán szép eredmények, sikerek. Majd beindult a duatlon, triatlon is. Lassan eljutottam odáig, hogy 2008-ban megszereztem az első Ironman magyar bajnoki címemet – ráadásul úgy, hogy először indultam rajta –, ezután viszont rögtön várandós lettem. A lelkesedés megmaradt, de egy ideig nem volt sem időm, sem lehetőségem hasonló versenyekre készülni. A második kislányom születése után azonban úgy éreztem, folytatnom kell a korábbi utam, és az eredmények igazoltak: 2013-ban újra országos bajnok lettem duatlonban és középtávú triatlonban, megnyertem két fél-Ironmant – Ausztriában és Horvátországban – második lettem Nagyatádon az Ironman Ob-n, 2014-ben az év duatlon versenyzőjének választottak, tavaly pedig korosztályos második lettem Zell Am See-ben az Ironman 70.3 világbajnokságon.

Honnan jött a triatlon?

20 éves koromig csak futottam, aztán megismerkedtem a férjemmel, aki triatlonozott. Egy térdsérülés miatt, Ő javasolta, hogy próbáljam ki a biciklizést, és rögtön kölcsön is adta a bringáját. Így kezdtem el érdeklődni a triatlon iránt, később pedig csatlakoztam a veszprémi egyesülethez. A Veszprémi Triatlon Egylet – ahol mára elnökhelyettes lettem –  egy százharminc fős, nagyon jó, baráti hangulatú kis társaság, aminek leginkább az amatőr sport az alapja. De rendezünk versenyeket, szezonnyitó és -záró ünnepségeket is.

Miben különbözik egy amatőr sportoló egy profitól?

Aki hobbiszinten szeretne sportolni, sportolhat, csak az eszközök és edzések árát kell megfizetnie. Egy élsportolónak viszont nagyon sokat kell küzdenie. Nehéz az érvényesülés, nem könnyű összeszedni a szponzorációs alapot sem, a széles körű népszerűség megszerzéséről már nem is beszélve. Manapság rengeteg futóversenyt rendeznek, de ezek inkább az amatőr réteget célozzák meg.

Te hogyan tudsz készülni a munka és a gyerekek mellett?

Korábban egyszerűbb volt megoldani az edzéseket, bár az egyetem és a tanulás mellett is feszített volt a tempó. Amiben egyértelműen különbözik a mostani helyzet, hogy a gyerekek érkezése előtt többször tudtam, akár többhetes edzőtáborokba is menni, amik sokat adtak hozzá a teljesítményemhez. Ezt ma már nehezebb megoldani. A versenyekre való felkészüléseim ritmusa így kicsit megtört, de szerencsére, mire szülő lettem, már volt annyi rutinom, hogy ezeket az akadályokat leküzdjem. A családanya és a sportember szerepét nehéz összehangolni, de jó szervezéssel és időbeosztással semmi sem lehetetlen. A szüleim és a férjem – aki szintén sportoló, ezért különösen megértő – rengeteget segítenek. Vannak edzőim, de már merek a saját tapasztalataimra is hagyatkozni.

A lányok is ennyire sport-központú nevel&eacut